Közel 10 éve tartok edzéseket, megfordultam számos teremben, végül a szabadtéri edzések mellett tettem le a voksomat, ezért mi télen-nyáron kint edzünk a természetben, és élvezzük ennek jótékony hatásait (friss levegő, napfény, mezítlábazás).
Fontosnak tartom, hogy mindenki megtalálja azt a mozgásformát, amit kifejezetten szeret, és szívesen csinál. A célom az, hogy megszerettessem az emberekkel a mozgást, és mindenki a saját bőrén tapasztalhassa az ezzel járó pozitívumokat;
– esztétikusabb/atlétikusabb külsőt,
– jobb mozgásminőséget,
– fájdalom-, és sérülésmentes mozgást,
– nagyobb állóképességet,
– és természetesen azt a jobb közérzetet, és magabiztosságot, ami ezzel jár.
Ennek érdekében az edzéseken nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy az egész testet átmozgassuk, hogy a mindennapok, vagy akár a versenyzés során előfordulő mozgások ne okozzanak gondot.
Abban hiszek, hogy a testünk egyensúlyi állapotban – mentális és fizikális – működik a leghatékonyabban, melynek eléréséhez kiváló lehetőség a szabadban, a friss levegőn végzett rendszeres testmozgás. Én igyekszem folyamatosan fenntartani az erőnlétemet, nem kifejezetten egy adott versenyre készülök fel. Nincsen speciális diétám, nem élek szigorú „szabályok” szerint.
A kezdetek…
A sport nem volt meghatározó része az életemnek, és nem is kísért végig gyerekkoromtól fogva.
Ennek ellenére „mindent felfedezni akaró”, és örökmozgó gyerekként nőttem fel.
Viszonylag későn, úgy harminc évesen csöppentem bele jobban a sport, az edzés, és a versenyzés világába. Néhány éves angliai kintlétem alatt elkezdtem evezni. Illetve beneveztem életem első triatlonjára.
A mozgás öröme…
Egy sziget-csoporton laktam, ahol a szigetek közti versenyzés adta helyi bajnokság izgalmait hétről hétre. Ekkor indult el az érdeklődésem az edzés irányába, hogy hogyan lehetne jobbá válni, jobban bírni a versenyzéseket, ügyesebben evezni.
A kezdeti edzőtermes edzéseket, „gyúrásokat” viszonylag hamar felváltotta a funkcionális edzés világa, ahol nem az lett a lényeg, hogy mennyivel nyomok fekve, és mekkora a bicepszem, hanem egy sokoldalúbb, használhatóbb, ügyesebb test kidolgozása, és fenntartása.
Manapság…
Amikor hazaköltöztem, az evezés után nagy űr maradt a sportot és versenyzést illetően, aztán hamar felfedeztem az akadályfutás világát, ahol egyszerre több mindenben kell jónak lenni. Jól kell futni, ügyesnek, erősnek, kitartónak kell lenni.
Az akadályfutás mellé betársult a terepfutás (vagy talán onnan indult..), azóta több 50+, és néhány 100+ km-es terepfutást teljesítettem, 2019-ben lefutottam a börzsönyi Kört (152km /7100m+).
Több, mint 100 Spartan, vagy egyéb OCR versenyen vettem részt, néhol kategória-dobogós helyezéseket elérve.
